Jelenlegi hely

Malachi Martin A kiforgatott katolicizmus - III. rész: A Vatikán belülről

Bernard: Ez a beszélgetés a Malachi Martin atyával az Egyház válságának témájában tartott sorozat utolsó része. Ezúttal a Rómában uralkodó viszonyokról szólunk. Úgy tudom, maga sok évig dolgozott ott.

 

Martin atya: Így igaz, Bernard. Róma feldolgozhatatlan nyomot hagy az ember lelkében. Az olaszok azt mondják: „Non si parte da Roma”, vagyis „Soha nem hagyod el Rómát”. Ez igaz, mert ha testileg távol kerülsz is, lélekben sose. Van valami Rómában, ami igéző és szent, és van valami, ami profán. Talán erről a világi elemről akarunk mi most beszélni. A kívülállók számára ez mindig rejtély volt. Ők csak az emberek egy csoportját látják, akik szoknyában és színes felsőruhában járnak, és szertartásokon vesznek részt. Foglalkoztatja őket, hogy hogyan működik ez az egész, és mi az, ami mozgásban tartja. Az Egyház mai helyzetében, amikor mindenfelé csak a pusztulás látszik, az emberek főleg azt kérdezik: „Merre tart ez az egész?” és „Mi történik itt valójában?” Sok katolikus nem fogja fel a következő tényt: Hitünk szerves része az a meggyőződés, hogy a pápa mindig Róma püspöke lesz. Róma püspöke Szent Péternek az örököse. Ezért, amíg csak él, ő Jézus Krisztus személyes képviselője a földön.

A Factum Romanum, a római tényállás szintén hitünk része. Még ha a pápa egy Tasmániai erdei tisztáson élne is, Róma továbbra is az Egyház központja lenne. Ez sok modernistának a begyében van, azoknak, akik nem akarnak Róma-központú vallást. Éppúgy, ahogy a Kálvária Krisztus megfeszítésének valódi helyszíne, és ezen senki nem változtathat, Jézus földi helytartójának székhelye is hitünktől elválaszthatatlan tény. Ez történelmen túli területekre vezet bennünket. Az Egyház hivatalos felépítésében a pápaság az egyetlen választott tisztség. Minden más tisztség elnyerése – legalábbis elméletben – kinevezéssel történik. A pápának az őt választó bíborosok nem adnak pápai hatalmat. Nem adhatnak ilyen hatalmat, mert ilyen nincs nekik, és így nem is adhatják másnak. Amikor a pápa elfogadja a tisztséget, a hatalom reá száll. Ettől kezdve a pápa teljesen elkülönül a bíborosoktól. A pápát egy olyan hivatali szervezet veszi körül, amelynek egyes részei különböző korokra vezethetők vissza. A kancellária Nagy Károly idejében már létezett, és ma is működik. Ez a ma létező leghozzáértőbb kancellária. Panama lerohanásakor a Vatikán diplomatáinak tevékenysége messze a legjobb diplomáciai hozzáértésről tanúskodott. Azt a nehéz helyzetet ők kezelték a legügyesebben.

 

Bernard: Hírszerzési hálózatuk talán a legnagyobb a világon.

 

Martin atya: Persze. Ezért történt, hogy a javaslat protestáns ellenzéke dacára az amerikai szenátus megszavazta, hogy diplomáciai kapcsolatot létesítsenek a Vatikánnal. A Vatikán információi pontosak, és átfogják az egész világot. A nap mind a 24 órájában a Föld minden sarkából áradnak az értesülések. Ez olyan területekre is vonatkozik, amelyek mások számára nem könnyen hozzáférhetőek. Róma magatartása geopolitikai, de nem birodalmi. Ők a fekete Afrika közepén levő Ruanda és Burundi problémáit az azokkal összekapcsolódó más kérdések fényében nézik. Mindenről ilyen átfogó képük van. Geopolitikusok, mert egy minden mástól igen eltérő geopolitikai szerkezetben mozognak. Mihail Gorbacsov, Oroszország jelenlegi főembere, az egyetlen nem közülük való ember, aki tökéletesen érti őket. Ő vezeti a világ egyedüli másik geopolitikai szervezetét, a leninizmusét. A közte és II. János Pál között létrejött kapcsolat ezért jelenti két intelligencia találkozását. Értik egymást. Nem értenek egyet, de értik egymást.

 

Bernard: A geopolitikaiakról térjünk most vissza a helyi vonatkozásokra. Az Egyházban történt oly sok túlkapást látva sok világi ember azt kérdezi, hogyan lehet az, hogy Róma nem tesz valamit azon jelenségek megfékezésére, amelyek minden jel szerint a katolicizmus pusztulását okozzák.

 

Martin atya: A kérdésfelvetésük nagyon pontos. Az intézményi szervezetnek, a látható struktúrának az elpusztításáról van szó. Ez nagyon alattomos rombolás, mert a szerkezet még áll. Vannak bíborosok, püspökök és papok, egyházmegyék és egyházközségek, egyetemek és iskolák, küldöttek, összejövetelek, kongresszusok és zsinatok. A szerkezet még csorbítatlan. De a nagyon elfogult embereken kívül senkinek még csak eszébe sem juthat, hogy azt mondja: ez a szerkezet katolikus abban az értelemben, ahogy 30 vagy 40 évvel ezelőtt az volt. Sem XII. Pius, sem XI. Pius, sem pedig valamely korábbi pápa nem tűrt volna meg ilyen szerkezetet. De hát mi történik? És ami történik, miért történik? Miért nem tesz Róma valamit? Nincs Rómának hatalma ehhez? A válasz ezekre a kérdésekre így szól: Róma maga korrumpálódott. Romlottak a hivatalnokai.

A Vatikán hivatalnoki karába befészkelte magát egy korlátlan hatalmú egyházellenes bomlasztó csapat, amely arra törekszik, hogy megváltoztassa a katolicizmus arculatát. Ezek célja teljesen más, mint az az egyház, amely Róma püspökének az uralma köré összpontosul. Ez nem Róma hatalma alatt központosított egyház. Hanem olyan, amely régi hagyományok és érzések által összefűzött autonóm közösségek gyűjteménye. Ennek az egyháznak a feje egy igen tisztelt ember, mivel ő Szent Péternek az örököse. De Péter Egyházát, XIV. Gergely Egyházát, V. Pius Egyházát, XII. Pius Egyházát, azt nem akarják. Nekik egy teljesen más egyházelméletük van. Ennek a teológiai alátámasztása egy olyan eszme, melynek nincs köze a megváltáshoz. Látja, a katolikus vallás arra az elvre épül, hogy „sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak”1. Az üdvösség valószínűleg nem egy kisebbség osztályrésze, de biztos, hogy nem mindenkié. Manapság az a jelszó, hogy mindenki üdvözül. „Minden hit egyenértékű. Ha katolikus vagy, légy jó katolikus. Ha presbiteriánus vagy, légy jó presbiteriánus. Ha muzulmán vagy, légy jó muzulmán, és üdvözülsz.”

 

Bernard: Vagyis a megtérés többé nem is fontos.

 

Martin atya: Ó, nem. A katolikus tanítás ez: Egyetlen presbiteriánus sem üdvözült csak azért, mert jó presbiteriánus volt. Egyetlen muzulmán sem üdvözült, mert jó muzulmán volt. Ha hindu vagyok, mégpedig jó hindu, és üdvözülök, nem azért üdvözülök, mert jó hindu vagyok, hanem a Katolikus Egyházban létező kegyelemből, amely Isten könyörületessége folytán eljutott hozzám. Ugyanígy a jó protestánsok és a jó zsidók nem azért üdvözülnek, mivel ők jó protestánsok vagy jó zsidók, hanem mert valamiképpen, talán éppen protestantizmusuk és júdaizmusuk ellenére részeseivé lettek a Katolikus Egyház kegyelmének. Ez így igaz, mivel az Egyházon kívül nincs megváltás. De napjainkban az az elv uralkodik, hogy valamennyien egyenlőek vagyunk. „Legyünk ökumenikusak!” Jusson eszünkbe, hogy az ökumenikus szónak eredetileg keresztény jelentése van. Manapság a szót ettől eltérő értelemben használják. Mindenki, aki valamely vallást gyakorol, legyen az hindu vagy animista vagy bármi más, része az ökumenikus gyülekezetnek. Valamennyien részesei a megváltásnak! Valamennyien üdvözülnek, mert jó buddhisták, jó hinduk és így tovább. Mindennek ez a teológiai alapja. A kevés és a sok egyháztudománya és a kiválasztottak Egyháza a modern teológus számára a látóhatáron kívül esik. Az új egyháztudomány átitatta Rómát. Ez nagyon fontos fejlemény, mert kihatással van a szentmisére. Az új gondolkodásmód következtében változtatták meg a szentmise szavait. A bor megszentelésekor az „értetek és sokakért kiontatik” helyett a pap ezt mondja: „értetek és mindenkiért”. A megváltoztatott jelentés érvényteleníti a mise ezen szavait, semmissé és üressé teszi őket. A bor színeváltozása nem történik meg. A mise, amelyben ezeket a szavakat használják, érvénytelen. Az új mise egy új teológiát képvisel. Ez a tény magyarázza a rémületet, amelyet a latin miséhez való visszatérés bármely javaslata kelt. Ezek nem akarják, hogy a régi tantételekhez valami közük legyen.2 Ezek azt akarják, hogy képesek legyenek számolni a világgal, és azt mondják: „Ugyanabban a hajóban utazunk. Valamennyien ugyanoda tartozunk. Te is üdvözülsz! Mindnyájan üdvözülünk! Csak legyél jó. Légy belátó, együtt érző, légy kedves.

 

Bernard: Vagyis az új ideológia ökumenikus ideológia, és ezért változtatták meg a szentmisét is.

 

Martin atya: Nem mondhatták többé a régi misét. Nem hirdethették többé az Egyház tanai közé tartozónak azt, hogy az Egyházon kívül nincs megváltás. Ehelyett azt mondják: „Igen, mi elfogadjuk ezt a tant, de az Egyház fogalmát most széles értelemben használjuk. Az Egyházhoz tartozik mindenki, aki a maga módján szereti Istent.” Ha mi ezt hisszük, akkor természetesen nem vagyunk többé katolikusok.

 

Bernard: Ezzel röviden jellemeztük az új vallás ideológiáját. Nézzük meg, hogyan működik ez a gyakorlatban. Hogyan dolgozik a római hivatalnoki kar? Kinek van hatalma? Hogyan történnek ott a döntések?

 

Martin atya: Nos, a döntések bürokratikus úton történnek. Négy ember személyében felvázolhatjuk a római kormányzó hatalmat. Egyikük a Szentatya. Utána következik a miniszterelnök, majd a miniszterelnök helyettese, végül a külügyminiszter. Ezeket a tisztségeket jelenleg a következő személyek töltik be: II. János Pál a pápa, Casaroli bíboros a miniszterelnök, Edward Cassidy főtisztelendő a miniszterelnök-helyettes, Sodano érsek pedig a külügyminiszter. Ők hozzák a gyakorlati döntéseket.

Alattuk mintegy 15 minisztérium dolgozik, amelyek az Egyház különböző ügyeivel foglalkoznak: a vallási rendekkel, a szentségekkel, a házassággal, a missziókkal, a hit tantételeivel, és így tovább. A határozatokat itt az illető területtel foglalkozó emberek hozzák; azok jóváhagyás végett a csúcson levő négy ember elé kerülnek. A minisztériumokban számtalan titkár, tanácsadó, szakértő és minutante3 munkálkodik, akik abban reménykednek, hogy szolgálataik jutalmaként majd az apparátus magasabb szintjeire emelkedhetnek. A személyzet összlétszáma 4.000 körül van, és főleg egyházi személyekből áll. Ez az a gépezet, amellyel a pápa dolgozik. A fontosabb minisztériumokat bíborosok, érsekek és püspökök vezetik. Vannak hivatalnokok, akik félig-meddig visszavonultak, közülük némelyek a Vatikánban, mások a Vatikánon kívül élnek, de tapasztalataik, barátaik és kapcsolataik révén szavuk van.

Ebbe a hivatali szervezetbe már a 60-as évek elején befészkelte magát egy tényező, amelyet a római szóhasználat az ellenegyház szupererejének nevez. Ez az erő eltökélte magát, hogy megváltoztatja az Egyház szerkezetét. Róma ne uralkodjék többé az Egyházon. Róma váljék egy információs központtá, a pápa pedig egyfajta tiszteletbeli elnöke legyen egy teljeséggel különböző közösségekből álló hatalmas szervezetnek, mely közösségek mindegyikének saját gondolkodás- és látásmódja, valamint saját hite és imádságai lesznek.

 

Bernard: Úgy tűnik, hogy a szupererő igen hatalmas, mivel láthatólag képes meghiúsítani azoknak az embereknek a munkáját, akik legalább valami hagyományhoz hasonlót igyekeznek visszaállítani. Mayer bíborosnak a hagyományos mise visszaállítására irányuló kísérletei például kudarcba fulladtak.

 

Martin atya: Igen, be kellett látnia, hogy az lehetetlen. Nincs módjában megvalósítani! Egy bizonyos ponton magasba emelt kezekkel megadta magát. Semmit sem tehetett, mert az Egyház hatalma kánoni. Törvény határozza meg, valamint az, akinek hatalmában áll az illető törvényt kivitelezni. A kánoni törvény kivitelezése olyan emberek kezében van, akik ellenségesek azzal szemben, amit Mayer támogat, és azzal szemben, amit a pápa támogat. És ők ez ellen semmit nem tehetnek. Nem lehet hirtelen mindenkit leváltani. Az egyházat ez teljesen megtizedelné, és nem működne tovább. Nem lenne többé sem ellenőrzés, sem kormányzat. Egy alapvető változás végrehajtásához lassanként kellene kigyomlálni, és mással helyettesíteni őket. De valakit helyettesíteni – például a missziós kongregációban – nem könnyű dolog. Az illetőt a kongregáció többi tagja nevezte ki vagy választotta meg. Vagyis ha tisztaságot akarsz, akkor azoktól is meg kell szabadulni. De hogyan lehetne eltakarítani az egészet, és alkalmas emberekkel helyettesíteni valamennyit? Itt életpályákról van szó, olyan emberekről, akik 25 éves korukban kerültek oda, és 60 évesen még mindig ott vannak. Barátaik és beépített hatalmi pozícióik vannak. Megakaszthatnak javaslatokat, úgy berakhatják őket egy papírcsomó aljára, hogy soha nem kerülnek megvitatásra. A hivatalnoki hatalom nem ebből a világból való. Diocletianus császár elhatározta, hogy megváltoztatja korának római bürokráciáját. Az semmi volt a maihoz képest. Tizenhét esztendőn át nyesegette a csúcsait, és végül nem sikerült célt érnie.

Az úgynevezett vandál megoldáson kívül nincs más lehetőség a hivatalnoki kar megtisztítására. A vandál megoldás az lenne, hogy egyetlen íróasztalt kiteszünk egy szoba közepére, és újra kezdünk mindent. Amikor a vandálok az ókorban egy városra törtek4, mindenkit elpusztítottak. Semmi nem maradt utánuk. Ez a vandál megoldás. Eltörölni, és újra kezdeni mindent, mert a bürokráciát nem lehet kigyomlálni.

Ugyanez a helyzet a lengyelországi nem-kommunista kormány megválasztásánál is. Az ottani hivatalnoki karban tízezrével vannak a kommunisták. Minden lépésnél beléjük ütközöl. Gorbacsovnak is nagyon elege van Oroszországban ebből a kiterjedt bürokráciából. A Vatikánnak van a világon a legrégibb hivatalnoki kara. Ez a pápát minden tekintetben akadályozza. Ő hagyományos katolikus, és erősen hisz minden hagyományosban. De neki ennek a piramisnak a csúcsán kell ülnie. Látta, hogy az a döntése, mely szerint áldozáskor a szentostyát nem kell az emberek kezébe adni, elment a semmibe. Az alapelv az volt, hogy meg kell szegni a törvényt, utána pedig már lehetett arra hivatkozni, hogy ez a helyi szokás. Pontosan ez történt. Ezt a taktikát más területeken is alkalmazták. Vannak női papok. Tudjuk, hogy az Egyesült Államokban nem nyilvánosan 32 nőt szenteltek fel.

 

Bernard: Ez igaz?

 

Martin atya: Igen, tudjuk, hogy ezek misét is tartanak. Tegyük fel, hogy ezek megjelentek, és azt mondták, hogy ők papok, mert ez és ez a püspök – aki már halott – felszentelte őket. És megvan a maguk gyülekezete. A gyülekezetük esetleg azt mondja, hogy „Tudja, Szentatya, ők már megvannak, és jó papok.”

 

Bernard: Úgy látszik, a liberálisok, hogy elérjék a céljukat, először megszegik a törvényt, ebből precedenst csinálnak, majd a precedenst körülbástyázzák.

 

Martin atya: Így van. Vegyük például a gyermekek áldozás előtti gyónását. A pápa újra és újra elmondta, hogy a gyónásnak az áldozás előtt kell megtörténnie. Nos, általános gyakorlat, hogy szentáldozás előtt nincs gyónás. Hasonló a szentostya kézbe adásának az esete, hiszen eredetileg ez tilos volt. Ugyanezt mondhatjuk a szentostyának világi emberek általi kiszolgáltatásáról. Eredetileg ezt csakis szükséghelyzetben lehetett megtenni. Abban a dublini plébániatemplomban, ahova tíztől tizennyolc éves koromig jártam, most négy pap van, és nekik huszonkét eukarisztikus kisegítőjük. Ennyire nincs szükségük, de most ez a szokás. Az általános gyónás egy másik példa. Ezt csak szükséghelyzetben lehetne alkalmazni. Most ez általános szokássá lett. Ez is azon elv alapján történik, hogy ha valamit hosszú időn keresztül csináltunk, az precedens értékűvé és elfogadott gyakorlattá válik. Aztán azt mondják Rómának: „Így cselekedtük ezt már évek óta. Hogyan lehetne most eltörölni? Az emberek már hozzászoktak.” Ez így működik. És Róma nem gördít elébük akadályt. Ha valamilyen törvényt XI. vagy XII. Pius idejében megszegtek, a törvényszegő embereket azonnali hatállyal kiközösítették volna. Ez a törvényszegés végét is jelentette volna. Manapság Róma nem tesz ilyet. Miért nem? Mert Róma emberei egy húron pendülnek velük. Vajon hány vatikáni miniszter támogatná II. János Pált? Legfeljebb kettő.

 

Bernard: Ki ez a kettő?

 

Martin atya: Valószínűleg a Hittani Kongregáció, amelyet Ratzinger bíboros vezet, és a Rota Romana Apostoli Bírósága. A többiek? Szembeszállnának vele. Elleneznék a pápa döntését, hacsak az nem szólna az ő szájuk íze szerint.

 

Bernard: Vessünk egy pillantást Ratzinger bíborosra, mert ő figyelmet érdemel.

 

Martin atya: Igen, ő szintén kulcsember.

 

Bernard: Mik a gyengéi és mik az erősségei az ő pozíciójának?

 

Martin atya: A legnagyobb gyengesége az, hogy elszigetelt helyzetben van egy nagyon modernista gondolkodású papsággal körülvéve. Világszerte, beleértve saját német hazáját is, igen modernista felfogású püspökökkel van dolga. A másik gyengesége, hogy vannak dolgok, amikkel nincsen tisztában. Tavaly New York-ba jött, és tartott egy előadást. Valaki megkérdezte tőle, mit gondol Raymond Brown atyáról. Ratzinger, anélkül, hogy gondolkodott volna, vagy tudta volna, mit mond, azt válaszolta, hogy kívánatosnak tartaná, ha az Egyházban minél több Raymond Brown atya lenne. Nos, az én könyvemben Raymond Brown atya egy eretnek. Több teljességgel elfogadhatatlan könyvet írt az Újszövetségről. Vajon miért mondta ezt Ratzinger? Hogy kívánhatja azt, hogy az Egyházban több Raymond Brown legyen? Pedig ezt mondta. Vagyis tudatlan ebben a kérdésben, és egyben meggondolatlan is. Ez nagy kár, mert hiszen ő lenne a hit tisztaságát őrző kongregáció vezetője. Aztán tehetetlen, mivel akkor sem tudja a nézeteit érvényesíteni, ha azok helyesek. Például hogy van az, hogy Charles Curran még mindig megtarthatja a rochesteri egyházmegyében a funkcióit? Továbbra is gyóntathat és prédikálhat.5 Ratzinger az egyedüli, aki utasítást küldhetne a rochesteri püspöknek, hogy szabaduljon meg tőle. De ő nem teszi ezt. Nem teheti. Azért nem, mert van egy tisztségében rejlő gyengeség, amely az egész szervezet gyengeségéből származik. Elméletei és tanai tekintetében több száz püspök nem tartozik az Egyházhoz. Aztán ott van még a püspökök viselkedése is. Vannak homoszexuális püspökök az Egyesült Államokban, akiknek közismert homoszexuális partnere egy fedél alatt lakik velük. Miért nem távolítja el őket? Mert nem teheti.

Aztán Ratzingerrel kapcsolatban van még valami, ami mindig gondolkodóba ejti az embert. Éspedig az, hogy ő minden jel szerint nincs tudatában az emberek szenvedéseinek. Nem fogja fel, hogy az emberek mennyire szenvednek, amikor olyan papjaik vannak, akik érvénytelen misét mondanak. A helyi egyháztartományok modernista papjai és püspökei hibájából nem részesülhetnek a megszentelő kegyelemben. A bíboros el van zárva annak a fájdalomnak a valóságától, amelyben nekünk, embereknek, részünk van. Számos egyházmegyében olyan püspökök vannak, akik az Egyházzal ellenséges szellemben működnek. Ha egy pap alapvető katolikus hittudományt prédikál, elküldik. Ennek a papnak lehetősége kellene legyen arra, hogy elmenjen Ratzingerhez, aki visszahelyezhetné őt, és a püspököt a fülénél fogva kihajíthatná. Azt a püspököt kellene elküldeni, mert eretnek. De Ratzinger nem teszi ezt. Megakadályozzák benne. A Püspöki Kongregáció saját szempontokkal bír, és számos vonatkozásban II. János Pál-ellenes. És II. János Pál nem támogathatja Ratzingert, mert nem akarja az akaratát ráerőszakolni a Püspöki Kongregációra.

 

Bernard: A püspökök nemzeti konferenciái is akadályozzák a római hatalom érvényesülését?

 

Martin atya: Valamennyi püspöki nemzeti konferencia ma arra törekszik, hogy egy Rómától független autonóm közösségé váljék. Minden hitbeli vagy gyakorlati kérdésben saját határozatokat akarnak hozni. A kollegialitás6 új eszméje jegyében az amerikai püspökök olyan döntést akarnak hozni, mely szerint jó, ha vannak női papok is. Hogy helyes a kondom használata. Úgy szándékoznak dönteni, hogy bizonyos körülmények között megengedhető az abortusz. Róma akarata ellenére meghozzák majd ezeket a döntéseket, és kötelezővé teszik őket. Más püspöki konferenciák ugyanezt akarják: hogy függetlenek legyenek. Ez egy régi eretnekség új formája, amelyet gallikanizmusnak7 hívnak. Most ebben a formában tört ki. Mindaddig, amíg II. János Pál a pápa, ezt a mozgalmat sikerülni fog féken tartani. Amint II. János Pál meghal, a pápaválasztási joggal rendelkezők jegyzékét végignézve, lehetséges, hogy a következő konklávé egy modernista pápát fog választani.

 

Bernard: A modernisták napirendjén ott szerepel egy saját pápa megválasztása is?

 

Martin atya: Természetesen. Ez a végét jelentené annak, amit úgy neveznek, hogy pápai egyház, patriarkális egyház, ősi egyház, amely már nem felel meg a modern világ elvárásainak. De a most és a majd között még sok víz folyik el a híd alatt. II. János Pálnak minden lépése nagyon óvatos. Nem akar egy másik gyilkossági kísérletet. Ő valami teljesen mással van elfoglalva, egy másik küldetéssel, amely nagyon távol van ettől a problémától. Eltűri az Egyház jelenlegi állapotát, megpróbálja fenntartani az egységet, vagy legalábbis az egység látszatát. Azt reméli, hogy hamarosan meg fog történni az, amiben reménykedik.

 

Bernard: Tudatában van‑e, hogy milyen problémák vannak világszerte? Jók‑e az információi?

 

Martin atya: A szemei szinte belevakultak az erről szóló videók nézésébe, a füle tele van az erről szóló beszámolókkal. Ismeri a helyzetet. Mindent tud, és semmit nem tehet ellene. Tudja, hogy semmit nem tud tenni ellene. Szónokolhatna és dühönghetne. Kiközösíthetne sokakat, és ezzel egy minden eddiginél rosszabb helyzetet hozhatna létre. Nincs kiút. Ezzel nem újítaná meg a hitet. Még egy papnevelő intézetet sem újítana meg.

 

Bernard: Vagyis az a helyzet, hogy az Egyház feje korlátok közé szorított volta miatt valójában nem is feje az Egyháznak.

 

Martin atya: Isten szemében ő az Egyház feje. A hívő emberek szemében is. De az Egyház hatalom nélküli feje. Ellenfelei azt remélik, hogy felhagy a péteri hivatásának gyakorlására irányuló minden kísérletével, és így teljesen idejét múlttá válik. Akkor azt mondhatják majd a pápának: „Nos, ezt nem tettük az előző pápa idején. Az soha nem tett ilyet, akkor miért tennénk most?”

 

Bernard: Vagyis precedenst teremtenek!

 

Martin atya: Így van. Azt akarják, hogy a péteri tisztség gyakorlása egyike legyen azon relikviáknak, amelyek valamikor használatban voltak, de már nem használják, hanem a Vatikán pincéibe rakják őket. Mi már igen közel jutottunk ehhez a ponthoz, és a pápa szava nem sokat nyom a latban az Egyesült Államok és más országok számos egyházmegyéjében. Nem az számít, hogy mit akar a pápa, hanem az, hogy hogyan döntött a helyi püspök.

 

Bernard: A helyi püspök valójában mindkét világból hasznot húz, mert mögötte van Róma hatalma, és ezzel a pápa jóváhagyása, ugyanakkor pedig azt tesz, ami neki tetszik.

 

Martin atya: Így van! Igen, szélsőséges esetektől eltekintve, senkinek nincs hatalma a püspök fölött. Kevés olyan püspökünk van, akit, mint Gerety püspököt New Jersey államban, a nyugdíjkorhatár elérése előtt felmentettek.8 Vele ez azért történt meg, mert valóban egy csomó dolgot elkövetett. Mások szerencsésen megúszták, vagy ma is megússzák, és érinthetetlenek. Ez azért van, mert Rómának nincs többé hatalma. Úgy tűnik, a püspök mind a saját világából, mind pedig a római világból hasznot húz. Vagyis ilyen értelemben mindkettőből. De nem hiszem, hogy a túlvilágon is ilyen jól jár. Mit mond majd Krisztusnak, amikor szemben áll majd Vele megítéltetésekor? Mit fog majd mondani, amikor Krisztus megkérdezi: „Miért foszlattad szét Péter hatalmát, Péterét, aki engem képvisel? Miért nem engedelmeskedtél neki? Miért hallgattál a szabadkőművesekre? Miért volt homoszexuális szeretőd? Miért nem kergetted el a homoszexuális papokat? Miért hagytad, hogy teológusok eretnekségeket tanítsanak az én papnevelő intézeteimben? Miért engedted meg érvénytelen misék tartását? Számot vetsz azzal, hogy milyen sok lélek veszett el mindezért?” Mit fog ez a szegény ember válaszolni? „Őrült voltam, Uram! Én nem hittem!” Ó, fiaim!

 

Bernard: Most vegyük számba azokat a vatikáni kulcsfigurákat, akik valószínűleg liberálisak lévén, részesei voltak a szupererőnek. Az egyik ilyen nagy játékos, aki most eszembe jut, Casaroli bíboros.

 

Martin atya: Nos, Casaroli szerepe nem is annyira a liberalizmusából származik, mint inkább a dolgok iránti magatartásából. Senki nem sorolná őt a buzgó katolikusok vagy a lelkipásztori beállítottságú emberek közé. Casaroli egyházi politikus, aki a pápa Gorbacsovval való találkozását szeretné a saját áttöréseként beállítani. Valójában nem az volt. Ez II. János Pál teljesítménye volt, egyedül csak az övé.

Agostino Casaroli értékelése igen nehéz egy közönséges ember számára. Casaroli olyan világban mozog, amelyben nem laknak hétköznapi emberek. Casaroli már régóta arról álmodott, hogy bejárást nyer Kelet-Európába, a Szovjetunió Európájába, és összebékíti Keletet és Nyugatot. Egy teljesen új korszakról álmodik. Semmilyen értelemben nem támogatja a kapitalizmust. Ő egyáltalán nem abból a fajtából való. Sokkal inkább hajlamos hinni egy új világrendben, amely az összhang, a baráti kapcsolatok és az egyetemes béke erővonalai mentén szerveződik. Ezek egyike sem igazán katolikus eszmény. Végül is a katolikus eszmény csak a lélekben valósul meg, amely a halálkor az égbe jut. Casaroli politikája a marxista világ ápolását és a vele való megbékélést részesítette előnyben. Nem nagyon illett össze János Pál geopolitikájával.

Casaroli bíboros életének és kormányzati szerepének részletesebb tárgyalása túlságosan érintené a Vatikán és II. János Pál biztonságát, ezért jobb, ha nem beszélünk róla. De én inkább negatívan ítélem meg őt, mert kétségtelen, hogy az a mód, ahogyan ő az Egyház ügyeit kezelte, nem abból az eszméből származott, hogy Krisztus az egész világ királya.

1 Máté 22,14.

2 A Vatikán döntése értelmében 2009 pünkösdjétől kezdve – legalábbis a magyar liturgiában – újból a ”sokakért” szót használják a ”mindenkiért” helyett. Az angol fordítás is az eredeti szöveghez tért vissza az Egyesült Államokban 2011 adventjétől kezdve. A magyar misekönyv szövégének teljes felülvizsgálata is elkezdődött egy 2012 márciusi hír szerint (http://www.magyarkurir.hu/hirek/kajtar-edvard-feluelvizsgaljak-magyar-mi...).

3 Fogalmazó (ezek végzik a fogalmazványok aprólékos kidolgozását).

4 A vandálok 455-ben két hónapon át fosztogatták Rómát.

5 Charles Curran szembeszállt a Humanae Vitae pápai dokumentummal és az Egyház több tanításával szexuális kérdésekben (pl. fogamzásgátlás, abortusz, válás, homoszexualitás, eutanázia). Az „amerikai Hans Küng”-ként emlegetik. 1986-ban vatikáni döntéssel elmozdították katedrájától az Amerikai Katolikus Egyetemen. Azóta a protestáns Southern Methodist Universityn tanít. A média keresett és sokat idézett „katolikus” szakértője – érthetően.

6 A II. Vatikáni Zsinaton elfogadott Lumen Gentium kezdetű dogmatikus konstitúció értelmében a római katolikus Egyház vezetésében a püspökök a pápával együttműködésben vesznek részt. Ezt a szerepet és viszonyt a kollegialitás szóval nevezik meg.

7 A gallikanizmus a francia királyság és a pápaság több évszázados hatalmi összeütközéseiből ered. Célja egy olyan egyházjogi rendszer létrehozása, amely a zsinatot a pápa fölé helyezi, és a püspökök önállóságát hangsúlyozza. Lásd: http://lexikon.katolikus.hu/G/gallikanizmus.html.

8 A Newark egyházmegye érseke (1974–1986). Szélsőségesen liberális, a Vatikánnal szembeni független amerikai Katolikus Egyházat szorgalmazta. A pápai tanítás és hatalom ellenzője. Katedrálisát átengedte egy protestáns püspökszentelésre, amelyen ő is ott volt; pápai tiltás ellenére négy alkalommal közös gyónást tartott általános feloldozással; az egyházmegye lapjában szembeszállt a pápával a női papság és papi nőtlenség kérdésében stb.

Theme by Danetsoft and Danang Probo Sayekti inspired by Maksimer