Jelenlegi hely

Malachi Martin A kiforgatott katolicizmus - II/2. rész: A hajó a viharban

Bernard: És milyen alapon mondja ezt?

 

Martin atya: Három fő indokom van erre. Mindenekelőtt vizsgáljuk meg a hiteles jelenéseket. Egyébként én jobban szeretem a megjelenés szót. A Szent Szűz mexikói megjelenéseinek Guadelupéban, továbbá La Salette-ben, Lourdes-ban vagy Fatimában van egy közös jegyük. A résztvevők vagy a látnokok, ahogy őket gyakran nevezik, mindig engedelmeskedtek az Egyháznak, és néha évekig elhallgatásban és üldöztetésben vagy éppenséggel bebörtönzésben volt részük. Okvetlenül zaklatást, kihallgatásokat kellett elviselniük, és várniuk kellett az Egyház jóváhagyására, amely végül is megérkezett. Medjugorje ettől teljesen különbözik.1 Ez teljes mértékben egy lázadás. „Nem, nem, mi naponta beszélünk Szűz Máriával. Ő ezt és ezt mondta. Azt mondta, hogy mondjuk ezt. Mi ezt fogjuk mondani!” A medjugorjei emberek félretolták a helyi püspököt. Milliók mentek zarándokokként Medjugorjéba. Naponta gyónnak, rózsafüzért imádkoznak, zarándokolnak, körmenetet tartanak ott. A turistákkal óriási pénzösszegek áramlanak Jugoszláviába. A marxista hatóságok nagyon lelkesek lettek Medjugorjéval kapcsolatban, mert megnövelte a turizmust. A haszon kérdésétől eltekintve, az egyik jel az, hogy nem engedelmeskedtek az egyházi hatóságoknak. Ez az első jele annak, hogy Medjugorje nem nekem való.

A második az, amit Miasszonyunktól idéznek az ő szavaiként. Állítólag azt mondta, hogy más hitek éppoly helyesek, mint a miénk. Jugoszláviában sok muzulmán él. Mária állítólag azt mondta, hogy az ő hitük jó nekik.2 Ez szerintünk nem helyes. Én nem tudom elképzelni, hogy a Szent Szűz ezt mondta volna. Aztán különös incidensek történtek. Az egyik dokumentált zavarba ejtő esemény során egy hírügynökség francia munkatársa, tipikus francia pimaszsággal, az ujjával az egyik gyermek szeme felé bökött, aki állítólag a Szűzanyával beszélgetett. A gyermek hátrahőkölt. Ha a jelenés hiteles volt, és a gyermek az elragadtatás állapotában volt, hogyan történhetett meg ez? Később megmagyarázták: a gyermek azt hitte, hogy a kis Jézus le fog esni Mária karjáról, és így reagált. Ez ebből a szempontból nyilvánvaló színlelés volt.

Aztán ott van Vlašić atyának a magatartása és más Medjugorjéval kapcsolatos embereké, akik nem viselik magukon a menny bélyegét. Inkább az alkímia vonásait. A középkori alkimista szokta volt ígérni, hogy az ördög hatalmával az ólmot arannyá alakítja. Különös dolog, hogy most a rózsafüzér közönséges fémből készült szemei arannyá változnak. Ilyen esetet ismerünk egy Wisconsin állambeli helységből, Necedahból is.

 

Bernard: Bayside-ból is.

 

Martin atya: Igen, Bayside-ból is. Ez középkori alkímia, az ördög egy régi trükkje. Van még egy tényező, amelynek említése az embereket nevetésre késztetheti. Az írek azt tartják, hogy a sátán képes a fény legszebb angyalának képében megjelenni, és minden részét leplezni tudja, kivéve a lábát. A patáit nem tudja elrejteni! Medjugorjéban soha senki nem írta le a Miasszonyunk lábát. Mindent részletesen leírtak rajta, kivéve a lábait. Garabadalban Conchita elmondta, milyen a lába. Medjugorjéban említés sem történik róla. És én eléggé ír vagyok ahhoz, hogy azt mondjam: „A paták, az ördög nem tudja elrejteni a patáit (nevetés).” Mindig patákkal jelenik meg. Az írek az ördögöt kecske képében, egy tisztátalan kecskeként képzelik el. De ez csak egy jel, nem a döntő tényező abban, hogy miként ítélem meg Medjugorjét. Ha holnap a pápa, annak ellenére, hogy szabálytalanságok történtek, azt mondaná, hogy Medjugorjéban minden rendben van, alávetném magam az ítéletének. De amíg Péter meg nem szólal, mint tette La Salette, Lourdes és Fatima esetében, addig katolikusként nem érthetek egyet vele. Mind ez ideig nem nyilatkozott Medjugorjéról. A személyes benyomásom szerint az megtévesztés csupán.

 

Bernard: Az utóbbi tíz-húsz évben a jelenések, illetve az úgynevezett jelenések elszaporodásának lehettünk a tanúi.

 

Martin atya: Máig legalább 260-ról beszélhetünk.

 

Bernard: Ez hihetetlen! A jelenések legismertebb helyei közé tartozik Necedah, Bayside3, valamint Pebble4 Ausztráliában.

 

Martin atya: Japánban, Afrikában, mindenfelé! Ezeknek az állítólagos jelenéseknek az egyik közös jegye az, hogy Fatima utánzatának tűnnek. Az én elméletem vagy érzésem az, hogy ezeknek az a céljuk, hogy csökkentsék a fatimai jelenés iránti érdeklődést, amely ennek a századnak a központi magán-kinyilatkoztatása. Ugyanazokat a dolgokat mondják, és ugyanazokat ígérik. Gyengíteni igyekeznek Fatima szörnyű üzenetét. A fatimai történések iránti érdeklődés mégis változatlan. Egyedül Írországban a Szent Szűz számtalan szobra kezdett könnyezni. Erről írtak egy könyvet is, ott van a könyvespolcomon. Én mindenfelé megtévesztésre gyanakszom, mert a sátán igen eszes. Ezen a téren igen nagy zűrzavart sikerült létrehoznia. Vagyis ott van Medjugorje5, ott van Pebble, és ott van Bayside. Ez mind képtelenség, zűrzavar és káprázat. Fatimán kívül Miasszonyunk összes többi jelenése közül egyedül az ukrajnai ragadta meg a lelkemet. Ez különleges valami, de a Szentszék még nem volt képes eljutni Ukrajnáig, hogy megvizsgálja a tényeket. A püspökök rejtőzködnek, így nincs mód arra, hogy kiderítsék, a dolog igaz‑e vagy hamis. De általában a megjelenések profitképzése tipikusan sátáni vonás. Amikor a D-napon6 elözönlöttük Franciaországot, több ezer gumiból készült kis ejtőernyőst dobtunk le, és a németek sok időt és lőszert pazaroltak arra, hogy felszámolják őket.

 

Bernard: Ez diverzió!

 

Martin atya: Így van. Ez diverzió a fatimai jelenés ellen, amelynek nagyon szörnyű és nagyon pontos katolikus üzenete van. Tele van a pápaság iránti odaadással, a Jézus szenvedése iránti mély tisztelettel, a katolikus erények iránti rajongással, és tele van katolikus meghittséggel. Medjugorjéban egyáltalán nincs meghittség. Az egy teljesen másféle dolog. Mindemellett van még egy jegye: karizmatikus vagy pünkösdi összetevő van benne. Medjugorje rajongói gyakran tekintélyekké válnak. A Szentlélek szól hozzájuk! Pontosan tudnak mindenről mindent! Én ebben nem találom az alázatosságot. A Lourdes-ba látogatókat vagy Fatima híveit általában megérinti a Szent Szűz szelídsége és alázatossága. Ebből semmi nincs Medjugorjéban. „Ezt el kell hinned!” Az ilyesmi zavarja az én lelkemet.

 

Bernard: Lehetséges, hogy a jelenések elszaporodása kísérlet annak az űrnek a betöltésére, amely sok katolikus életében ott van. Áhítatot immár hiába keresnek a plébániájukon, de valamire szükségük van, és ezek a jelenések betöltik az űrt.

 

Martin atya: Természetesen, de én azt hiszem, hogy a sátán tölti be. Én nem hiszem, hogy ez a Miasszonyunk. Szerintem a sátán azt mondja: „Ó, valami különlegeset szeretnél? Valami olyat, ami megadja az istenivel való meghittség érzését? Miasszonyunk éppen ott jelenik meg egy oszlopon.” Vagy magunk hozzuk létre magunknak a jelenéseket. Azt hiszem, ezek a jelenések valóban válaszok egy hiányérzetre, de arra nem katolikus választ adnak.

 

Bernard: Ugyanez érvényes talán a karizmatikus mozgalomra is?

 

Martin atya: Nos, én kezdettől fogva nem lelkesedtem a karizmatikus mozgalomért. Ismerek karizmatikusakat, akik csodálatos katolikusok, de van valami a karizmatikus mozgalom szellemében, amit nem szeretek. Hirtelenül közvetlen kapcsolatba kerültek a Szentlélekkel. Jártam karizmatikus összejöveteleken, ahol „nyelveken beszélnek”, és tudom az Írásból, hogy ezek valójában nem nyelveken beszélnek. A Szentírásban nyelveken beszélni olyan nyelven szólást jelent, amely valaki számára érthető, nem pedig halandzsa. Egyszer Suenens bíboros mellett álltam, amikor ő az egyik ilyen karizmatikus összejövetel közepén azt mondta: „At gallom huc.” Ezt valaki úgy fordította le, hogy „Jézus valamennyiünket szeret”. Ez a jelentés rendkívül banális volt, hiszen ezt már mindnyájan ismertük. Ez nem a Szentírásból származik. Ezt kieszelték. Ez a wisconsini pünkösdista mozgalom leleménye, és átvették a katolikusok is. Ez kitűnő módja a magunk ellazításának, a beszorult gőz kibocsátásának.

 

Bernard: Azt hiszem, hogy ez a könnyű válasz keresése, akárcsak a jelenések esetében. Ez az útja annak, hogy közvetlen vezetékkel kapcsolódjunk Istenhez. Ez a kereszt elkerülésének az útja.

 

Martin atya: Így van. És ez az útja, hogy megkerüljük az Egyház tekintélyét, amely megmondja nekünk, hogy ezt tehetjük, azt viszont nem. „Most a Szentlélekkel beszélek. Ő szól hozzám.” És még azt is nevetségesnek tartom, amikor a karizmatikus összejöveteleken feláll valaki, és azt mondja: „E-kee-gogo-pan-non-go-go”, majd másvalaki feláll a terem sarkában, és így szól: „A hölgy most azt mondta nekünk, hogy a gyermek Jézus valamennyiünket szeret.” Honnan tudja? Azt mondják, hogy ez adomány. VI. Pál pápa volt az, aki elkövette a hibát, hogy bátorította a katolikus karizmatikus mozgalmat. Nekünk már volt a Szentlelket mélyen tisztelő karizmatikus mozgalmunk, jóval azelőtt, hogy ennek az eszméjét a pünkösdizmus7 Amerikában feltalálta volna. Voltak a Szentléleknek szentelt szerzetesrendjeink. Volt egy óriási kincsesházunk a Szentlélek tiszteletére tanokból, kegyes cselekedetekből és vallásos gyakorlatokból. Ez mindig megvolt! Ez katolikus. Ez hagyományos. Ez a mi örök Egyházunkhoz tartozik, nem úgy, mint ezek az újonnan kiagyalt dolgok. Néha ez státus elérésére irányuló erőfeszítés csupán. „Én közvetlenül a Szentlélekkel beszélek. Ne szakíts félbe! Elmondom neked az Ő szavait, és valaki a gyülekezetből, akinek adománya van erre, majd közli a jelentését.” Ez nem katolicizmus. Krisztus nem így beszélt. Ő érhető nyelven szólott.

 

Bernard: Ez szinte úgy néz ki, mintha el akarnák nyomni a régi hagyományokat.

 

Martin atya: Ők semmit nem akarnak kezdeni ezekkel a hagyományokkal. Azoknak már végük. Azokat már elvetették. Ezért én mindig katolikusokban és újkatolikusokban gondolkodom. Az Egyházban van egy újkatolikus mozgalom, amely megkísérel mindennek új formát adni, hogy modern legyen. Ez a II. Vatikáni Zsinat legnagyobb öröksége. Az Egyházon belül létrehozta ezt az új egyházat. Ez valójában egy ellenegyház. Minden eddigit maga mögött kíván hagyni, és az élet, a házasodás, a halál és a haldoklókkal való bánásmód új útjain akar járni.

 

Bernard: És nem az új mise a szimbóluma?

 

Martin atya: Gondolja meg, hogy az új mise a forrása minden bajunknak. Ez a mise súlyos csapás, mert monsignore Annibale Bugnini szándékosan úgy dolgozta ki, hogy egy nemkatolikus szertartást hozzon létre. Az egyik baj az új misével az, hogy érvénytelen misék tartásához vezetett. Ugyanakkor eltérítette az emberek figyelmét a szentmise középpontjáról, a kálváriai áldozatról. Mára egy asztalnál lezajló közös étkezéssé vált. A pap csak segédkezik. Mi, hívek, közösen költjük el az ételt. Mindez a mise nem katolikus felfogására épül. Mivel én latin szentmisét mondok, néha emberek jönnek hozzám, és megkérdezik, eljöhetnek‑e az én szentmisémre? Én válaszul leültetem őket egy kis beszélgetésre. Megkérdezem őket: „Mi a szentmise?” Általában azt mondják: „Ez az utolsó vacsora. Egy megemlékező étkezés.” Az én válaszom: „Nem. Nagyon sajnálom, de az nem egy étkezés.” Néhányan tudják a helyes választ. Ők a fején találják a szöget, és azt mondják: „Ez a Kálvária áldozata.” Akkor így szólok: „Azt akarja mondani, hogy ez egy történés.” „Igen” – válaszolja. Végül ezzel zárom a beszélgetést: „Rendben. Eddig a Novus Ordo szertartását látogatták. Adjanak nekem két vagy három hetet. Jöjjenek hetente kétszer egy-egy órát oktatásra hozzám, és én megtanítom maguknak, mi történik az oltáron. Amikor meg tudják magyarázni az én cselekedeteimet, megengedem, hogy jöjjenek a szentmiséimre.” Az eredmény nagyszerű! Teljesen megszeretik a szentmisét. Megtanulják, hogy minden mozdulatnak a Kálváriára összpontosított jelentése van. Egyszerre csak azt mondják: „Ez nagyszerű! Ez olyan, amit soha nem ismertem.” Soha nem ismerték. Soha nem tanították nekik. Ezek fiatalok. Hirtelen rájönnek, hogy a templomba járás nem annyiból áll, hogy himnuszokat énekelünk, köszönünk a papnak, kezet rázunk egymással, kenyeret kapunk, hogy megegyük, italt kapunk, hogy megigyuk, és mindezeknek örüljünk, majd elfogyasztjuk a reggelit is, amely ennek a szent étkezésnek a folytatása. Mert a szentmise alatt Krisztus halálában és örök életében veszünk részt.

 

Bernard: Lehetséges, hogy amit a szentmisével tettek, szimbóluma annak, amit az egész Egyházzal cselekedtek, vagyis hogy megfosztották a katolicizmust áldozati jellegétől? A keresztet akarják eltávolítani a katolicizmusból, hogy a vallást könnyűvé, kellemessé és ízletessé tegyék a világ számára.

 

Martin atya: Ez így van! Pontosan így! Ezt én magam sem tudtam volna jobban megfogalmazni. Ezek valóban ezt tették. Amikor egy pap latin szentmise tartását javasolja, az némelyek számára a borzalom pillanata. A papot egyszerűen felszólítják, hogy menjen el. Vagy azt mondják neki, hogy ilyen misét mondani lehetetlenség. „A Szentatya ezt nem akarja. Az Egyház már régóta nem teszi. Ez egy maradi pap. Most itt van nekünk a Novus Ordo, az új mise. Tégy e szerint, vagy baj lesz!”8

A latin mise gondolatára irtózás és undor a reagálás. Ismerek egy igen kiemelkedő francia teológust, egy jezsuitát, aki nemrég véletlenül részt vett egy latin szentmisén Párizsban. Ő visszataszítónak találta még a gondolatát is, hogy valaki hátat fordít az embereknek, és csendben imádkozik. És én tudom, hogy az a jezsuita elveszítette a hitét. Többé nem tudja, mi történik a misében. Ez a katolicizmus középpontjának a szétrombolása. Higgye el, hogy szentmise nélkül és a szentmisén való szentáldozás nélkül a katolicizmus meghal. Az íreknél ezért voltak úgynevezett sziklamisék. Egy pap elrejtőzött a szikla mögé, amely előtt az emberek misehallgatásra gyülekeztek. Ők gondoskodtak a szentmise lefolyásáról.9 Ma sok érvénytelen misét tartanak. Számos pap nincs érvényesen felszentelve. Nem csoda, ha a kegyelem hiányzik, hiszen a megszentelő kegyelmet főként a szentáldozásban kapjuk. Ez az Egyház állapota. Megkísérelték eltörölni a szentmisét, mint ahogy tették a XVI. században a protestáns reformáció idején.

1 Leírások szerint a medjugorjei jelenések tanúit (a „látnokokat”) a rendőrség 1981. június 30-tól (a jelenések kezdetétől számított néhány nap elteltével) azon év végéig zaklatta. Lásd például: A mennyország hangja – Mária medjugorjei üzenetei. Nyolc Boldogság Katolikus közösség, Homokkomárom, 1997. 49. oldal.

2 Martin atya valószínűleg erre a szövegre utal: „… ti a földön megosztottak vagytok. A muzulmánok és az ortodoxok ugyanúgy, mint a katolikusok, egyenlőek Fiam előtt és előttem; mindnyájan gyermekeim vagytok. Az igaz, hogy nem minden vallás egyenlő, de minden ember egyenlő Isten előtt, ahogy Szent Pál mondja. Nem elengedő a katolikus egyházhoz tartozni ahhoz, hogy valaki üdvözüljön, tisztelni kell Isten parancsolatait, és követni kell a lelkiismeretet. Attól, hogy valaki nem katolikus, még nem kevésbé Isten képmására alkotott ember, és arra hivatott, hogy egy nap az Atya házába térjen. Az üdvösséget mindenkinek kivétel nélkül felkínálja Isten. Csak azok vannak örök kárhozatra ítélve, akik Istent szándékosan elutasítják. Aki keveset kapott, attól keveset kérnek majd. Aki sokat kapott (a katolikusok), attól sokat fognak kérni. Egyedül Isten az, aki végtelen igazságosságában meghatározza a felelősség mértékét, és kimondja az ítéletet.” In: A Mennyország hangja i. m. 99. o.

3 Mindkét helység az Egyesült Államokban van. Az itteni jelenések valódiságát a Katolikus Egyház nem ismerte el.

4 Pebble nem helységnév. Egy férfi, aki a dél-ausztráliai Nowra helységben látomásokról számolt be, nevezte el magát Little Pebble-nek (kis kavicsnak). Az Egyház az ő elbeszéléseit is hitelteleneknek nyilvánította.

5 Medjugorjéval kapcsolatban az Egyház még nem foglalt állást. Az oda irányuló hivatalos zarándoklatokat tiltja, a magánzarándoklatot nem, és ez utóbbinál fontosnak tartja, hogy a hívőket lelkipásztor kísérje. Vinko Puljic szarajevói bíboros 2006. július 24-én a Catholic News Service-nek adott interjújában bejelentette, hogy hamarosan egy bizottság fog alakulni a medjugorjei események hitelességének a vizsgálatára. Lásd http://www.catholicnews.com/data/stories/cns/0604177.htm.

6 A szövetségesek normandiai partraszállásának napja, 1944. június 6.

7 „A pünkösdizmus kezdete 1906. április 6-ára tehető, amikor egy kis csoport állítása szerint újra átélte a bibliai pünkösdöt Los Angelesben: tűz szállt le az égből, nyelveken szóltak stb. A pünkösdizmus tanításait leginkább presbiteriánus, metodista lelkipásztorok terjesztették, 1909-ben elérte Európát is. Ebből a mozgalomból jött létre a karizmatikus mozgalom. Alapítója David du Plessis, akit idősebb korában Mr. Pentecostnak (Pünkösd úrnak) is hívtak.” Lásd: http://hu.wikipedia.org/wiki/David_du_Plessis.

8 Lásd a Hiba: A hivatkozás forrása nem található. sz. jegyzetet (23 o.).

9 Martin atya leírása itt nem elég részletes ahhoz, hogy teljesen világos legyen. Valószínűleg arra utal, hogy a Cromwell-i időkben (XVII. század) a vallásüldözés folytán az írek miséiket félreeső helyeken tartották, és őrszemeket állítottak az odavezető utakra, a pap pedig lehetőleg nem mutatkozott, mert ha rajtakapják őket, hogy katolikus szertartást végeznek, halál várt volna rájuk. Ezek szerint a pap a résztvevők elől is rejtve misézett. A szokás talán még sokáig élt. Lásd pl.: http://archives.tcm.ie/irishexaminer/1999/03/26/ihead.htm.

Theme by Danetsoft and Danang Probo Sayekti inspired by Maksimer