Jelenlegi hely

A fiatalokat, akik együtt élnek, nem kell a házasságra ösztönözni?

Nem újdonság, hogy a Szentszék ellenségei megpróbálják kiforgatni az egyházi hierarchia szavait, saját törvénytelen érdekeik szolgálatába.

 Végül is azok, akik egy Isten nélküli világot akarnak, úgy gondolják, hogy túl nagy a pásztorok befolyása a lelkek felett. Tehát, ők el akarják téríteni ezt (a befolyást) az eredeti céljától: az utolsó évtizedekben egyre gyakrabban volt látható ez a törekvés, a pápák tanításaival kapcsolatban. De, Isten segítségével, az igazság mindig győz: tiszta állítások vetettek fényt erre a területre is, ahol a határ a jó és rossz között egyre elmosódottabbnak tűnik. Bátor kijelentések, mint VI. Pálé, II. János Pálé, és legutóbb XVI. Benedeké, semmibe vették a világi megvetést, és szembe mentek az általános relativizmus dagályával.

És a katolikusok szívélyesen üdvözölték ezeket a nyilatkozatokat, mert valóban olyan meggyőződésekre van szükségünk, amely az Egyház hitének halhatatlan szikláján alapulnak.
A témák egyike, amely a leginkább igényli ezt a (szellemi) tisztaságot, az a gyakorta, minden fronton megtámadott családi erkölcs. Nagyon fontos, hogy megtanuljuk, hogy hogyan kell elkerülni a pontatlan kifejezéseket. Lássuk, hogy milyen példákat kaptunk ebből a szempontból, egyfelől Ferenc pápától, másfelől a régebbi pápáktól.

FERENC:

Nagy hangsúlyt fektetnek az elvált emberek kérdésére. Ez egy olyan felvetés, ami minden kétséget kizáróan, meg lesz tárgyalva. De számomra, a mai fiatalok új szokásai egy másik fontos kérdés. A fiatalok nem házasodnak. Ez a kor kultúrája. Sok fiatal felnőtt inkább házasság nélkül él együtt. Mit tehet az Egyház? Eldobja őket? Vagy ellenkezőleg, magához vonzza őket, megtartja őket, és megpróbálja Isten igéjét elvinni nekik?

Szentírás

És ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes ( Róm 12,2) .

II János Pál

– Az Egyház és a világ közti határok elmosódásának veszélye; Az a kötelesség, hogy mindig az igazat kell mondani, kétértelműség nélkül.
– Az Egyház anyasága nem választható szét, annak tanítói küldetésétől.

Az Egyház tanítását, s különösen következetességét abban, hogy védi a bensőleg rossz cselekedeteket tiltó törvények egyetemes és kivétel nélküli érvényességét, gyakran tűrhetetlen keménységnek ítélik, különösen a mai társadalom és a mai ember erkölcsi életének rendkívül összetett és bonyolult helyzeteiben. Ezt a keménységet ellentétben állónak látják az Egyház anyaságával.

Azt mondják, hiányzik belőle a megbocsátás és az irgalom. Valójában azonban az Egyház anyasága soha nem választható el tanítói küldetésétől, melyet Krisztus, az Igazság jegyeseként kell teljesítenie: „Mint Tanító fáradhatatlanul hirdeti az erkölcsi törvényt… Ennek a törvénynek az Egyház sem nem szerzője, sem nem bírája. Engedelmeskedvén Krisztus igazságának, kinek képmása tükröződik az emberi személy természetében és méltóságában, az Egyház értelmezi az erkölcsi törvényt és előterjeszti minden jó akaratú embernek, nem hallgatván el, hogy ez a törvény nem középszerű kötelezettségekkel jár és igényli is a tökéletességet.”( II. János Pál pápa VERITATIS SPLENDOR enciklikája 95. pont)

– Az erkölcsi relativizmusra megoldás Jézus Krisztus tanításainak teljességében található meg.
– A legjobb pasztorális javaslat a családok számára feltételezi a tanítói tisztánlátást, és a divatos kívánalmakkal szembeni meg nem alkuvást
– A lelkipásztori segítség sürgőssége a létrejött együttélések esetében, amely a szabályozást keresi.
A szabad szerelem olyan kapcsolatot jelent, amely minden vallási vagy polgári hatóság által jóváhagyott kötelék nélkül áll fenn. Lehetetlen, hogy ez a jelenség magára ne vonja a lelkipásztorok figyelmét – hiszen száma napról-napra nő –, már csak azért is, mert nagyon eltérő formákban mutatkozhat meg, s ha a különbségeket figyelembe vesszük, talán csökkenteni lehet a káros következményeket.

Vannak ugyanis olyanok, akik úgy gondolják, hogy a nehéz gazdasági, kulturális és vallási feltételek kényszerítik őket ilyen szabad kapcsolatba, mert házasságkötés estén gazdasági károsodásnak, jogtalan megkülönböztetésnek és ehhez hasonlóknak tennék ki magukat. Másoknál ezzel szemben olyan érzület fedezhető fel, amellyel megvetik és elvetik a társadalmat, a család intézményét, a társadalmi-politikai rendet; vagy csupán a gyönyört hajhásszák. Ismét másokat az alapjában igazságtalan életkörülményekből vagy pszichológiai éretlenségből adódó határtalan tudatlanság, valamint a szegénység kényszerít ilyen szabad kapcsolatba, mert bizonytalanok és félnek attól, hogy egy végleges köteléket magukra vállaljanak. Olyan országok is vannak, ahol a hagyományos szokások szerint az igazi házasságkötés csak bizonyos ideig tartó együttélés és az első gyermek születése után történik meg.

Ezek az esetek a helyi egyházaknak adnak fel égető lelkipásztori kérdéseket, mert súlyos következményekkel járnak mind vallásilag, mind erkölcsileg (pl. a házasság iránti vallásos érzék elvesztése, amennyiben a házasságot Isten és az ő Népe közötti Szövetség képének tekintjük. A szentségi kegyelemtől való megfosztottság; súlyos botrány), de társadalmilag is (pl. a család fogalmának eltörlése, a hűség általános megfogyatkozása, a gyermekek lelki sérülései, az önszeretet túlzásai).
Az egyházi közösség és a pásztorok törődjenek azzal, hogy minden egyes esetben megismerjék az együttélés okait.

Okosan és tisztelettel közeledjenek az így együtt élőkhöz, hogy türelmes és szeretetteljes felvilágosításuk a keresztény családok tanúságtételével együtt utat nyithasson kapcsolatuk rendezéséhez. Mindenekelőtt azonban meg kell előzni az ilyen kapcsolatok kialakulását azáltal, hogy a fiatalokat vallásilag is, erkölcsileg is a hűségre nevelik: megismertetik velük annak a hűségnek természetét, feltételeit és külső formáit, amely nélkül az igazi szabadság lehetetlen; segítik őket a lelki érlelődésben és feltárják előttük a szentségi házasság emberi és természetfölötti kincseit. (Familiaris Consortio II. János Pál pápa apostoli buzdítása 81. pont)

XVI. Benedek

– Jézus irgalma nem abban fejeződik ki, hogy az erkölcsi törvényeket zárójelbe kell tenni Az irgalom nem változtat a bűn természetén, és igényli a kapcsolatot.
A félreértések elkerülése végett meg kell jegyezni, Hogy Jézus irgalma nem teszi zárójelbe az erkölcsi törvényt. Jézus számára a jó jó, a rossz pedig rossz marad. Az irgalmasság nem változtatja meg a bűn jellemzőit, hanem a bűnt a szeretet tüzével égeti el. Ez a tisztító és gyógyító hatás csak akkor érvényesül, ha az ember szeretettel válaszol, vagyis elismeri Isten törvényét, őszintén megbánja bűneit és új életre szánja el magát. (Benedict XVI. Eucharist Concelebration at the Lower Square of the Basilica of Saint Francis of Assisi, June 17, 2007)

X. Piusz

– A világ támadásaival szembeni semlegesség gyávaság.
Nektek pedig tiszteletreméltó kedves testvérek, akiket az isteni gondviselés hozott össze, mint a lelkipásztorok a keresztény emberek vezetői, ellent kell állnotok minden erővel, ennek a súlyos és végzetes tendenciának, amelyben ez a modern társadalom ringatja magát, mert szégyenletes hanyagság lenne miközben a vallás ellen háború folyik, gyáva semlegességet keresvén alantas kompromisszumok révén hagyni, hogy az isteni és az emberi jogok sérüljenek. Elfelejtve Jézus egyértelmű kijelentését: “Aki nincs velem, ellenem van” (Mt 12,30 ) (Pius X. Encyclical Communium rerum, April 21, 1909)

II. Vatikáni Zsinat

– Elkerülhetetlen kötelesség, olyan fiatalokat képezni, akik megfelelnek az igaz házastársi erkölcsnek.
A fiatalokat alkalmas módon és idejekorán, elsősorban éppen a családon belül, föl kell világosítani a házastársi szerelem méltóságáról, feladatáról és megéléséről, hogy a tisztaság szeretetében nevelkedve megfelelő életkorban és erényes jegyesség után köthessenek házasságot. (A II. Vatikáni Zsinat GAUDIUM ET SPES kezdetű lelkipásztori konstitúciója 49. pont)

XIII. Leo

– Az Egyház mindig és mindenütt kihasználta befolyását annak érdekében, hogy megvédje a házasság szentségét.
Krisztus tehát – mivel ily nagy méltóságra emelte a megújított házasságot – ennek teljes tanítását az Egyházra bízta. Az Egyház pedig a keresztények házassága fölött kapott hatalmát mindig és mindenütt úgy gyakorolta, mint aki hatalmát nem az emberek közmegegyezésétől, hanem isteni Alapítójától kapta.
Nem szorul bizonyításra, hiszen közismert, hogy hányszor és mennyire virrasztott az Egyház afölött, hogy a házasság szent volta megmaradjon, s csorbát ne szenvedjen. Tudjuk, hogy már a jeruzsálemi zsinat elítélte a paráznákat, azaz az elváltak és nem házasok kapcsolatát (vö. ApCSel 15,29) (ARCANUM DIVINAE SAPIENTIAE I.fej. 5. pont. XIII. Leó pápa enciklikája )
– A házasság Isten hatalmából és parancsára jött létre – Krisztus az ő Egyházának törvényhozói és bírói hatalmat adott az egység kötelékének tekintetében
Főleg arra legyen gondotok, hogy a nép ismerje a keresztény bölcsesség parancsait; mindig tartsa emlékezetében, hogy a házasságot nem emberek akarata, hanem Isten tekintélye és szándéka alapította, és ezen törvény alapján egy férfi és egy nő életszövetsége. Krisztus pedig, az új szövetség szerzője, ezt a szövetséget a természet rendjéből szentségi rangra emelte és a kötelékre vonatkozóan az Egyháznak adta át a törvényhozói és bírói hatalmat. (ARCANUM DIVINAE SAPIENTIAE IV. fej. XIII. Leó pápa enciklikája )

IX. Piusz

– Bármilyen egység, ami más, mint a házasság, még ha civil törvény nevében köttetett is, nem más, mint ágyasság.
Mert a katolikusok nem tájékozatlanok, hogy ne tudnák, hogy a házasság valójában a hét szentség egyike, melyet az evangélium tanítása szerint Krisztus Urunk által alapított, ezért a házastársi szövetség keresztények között nem törvényes máskép, mint a házasság Szentségében, mely Szentségen kívül csak puszta ágyasság létezik, még ha civil törvény nevében köttetett is. Nem más ez, csak szégyenteljes és halált hozó vadházasság, melyet az egyház már sokszor elítélt, a Szentség a házasságtól elválaszthatatlan (Denzinger 1600 – Pius IX, Allocution Acerbissimum vobiscum, September 27, 1857

Hittani Kongregáció

– A házasságon kívüli egyesülés megszentségteleníti a Szentlélek templomát.
A Házasság révén valójában a házas ember szerelme azt a szeretetet veszi fel, amelyet Krisztus az egyháza iránt érez. (Ef 5, 25-32), amíg a könnyelmű szexuális együttlét beszennyezi a szentlélek templomát(a házasságon kívüli nemi aktust kifejezetten elítéli: 1Kor 5,1; 6, 9; 7, 2; 10,8 Ef. 5, 5; 1Tim 1, 10; Zsid 13, 4; 1Kor 6, 12-20). A szexuális együttlét tehát csak akkor jogszerű, ha a végleges közösségi élet jött létre a férfi és a nő között. Ez az, amit az egyház mindig is úgy tanított. (vö. Innocent IV, ‘Sub catholica professione; Pius II, Propos damn in Ep Cum sicut accepimus; decrees of the Holy Office, Sept 24th, 1665, DS 2045; March 2nd, 1679, DS 2148 Pius XI, Casti Connubii, Dec 31st, 1930) and she finds a profound agreement with her doctrine in men’s reflection and in the lessons of history. (Congregation for the Doctrine for the Faith, Declaration Persona humana, no. VII, December 29, 1975)

Theme by Danetsoft and Danang Probo Sayekti inspired by Maksimer